Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"Csökmőn hallunk először igazi magyar népzenét.”

2013.06.28

„Amióta Magyarországon vagyunk, itt Csökmőn hallunk először igazi magyar népzenét.”

A minap, ezzel a mondattal lépett be a Csökmői Tájház közösségi épületébe egy idős házaspár, miközben a Csökmői Fonó citerás próbát tartott. Megkérdezték, hogy meghallgathatják-e a próbát és szabad-e felvételeket készíteniük?
A szatmári muzsika közepette, nagy öröm és jóérzés tükröződött az arcukon. Nem is gondoltuk, hogy kik tettek látogatást a próbánkon…
A zene végeztével beszédbe elegyedtünk és egy érdekes élettörténetbe kaptunk betekintést.
Az idős házaspár hölgy tagja elmondta, hogy férjével Párizsból jöttek ide Csökmőre, hogy gyermekkori emlékeinek helyszínét újra láthassa.
1951-ben, egy amerikai cég, magyarországi igazgatójának a lányaként, deportálás során került a családjuk Budáról Csökmőre. A családfőt azzal a koholt váddal, hogy amerikai kém, életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Végül az 1956-os forradalom folyamán szabadították ki.
A család többi tagja, egy évnyi hortobágyi kényszermunka után Csökmőre került, egy vagyonuktól megfosztott kulák családhoz. Két évet töltöttek a faluban és ezalatt olyan emlékek, életérzések maradtak meg a hölgyben, melyek mai napig is meghatározzák az életét.
Nagy figyelemmel hallgattuk a citerásokkal a visszaemlékezést az 50-es évekbeli Csökmőről. A tűzőrség a templomban, az útszéli eperfák, a szikes föld, melyen Kórósba mentek a katolikus gyülekezethez, mind-mind különösen hangzottak egy párizsi lakos szájából. Fölkeresték azt a házat, ahol annakidején laktak. Nagy örömükre, még ma is áll az épület, bár nagy változtatásokat végeztek rajta.
Megdöbbenve kérdezte tőlünk, hogy:

 

„…miért van az, hogy itt Magyarországon lerombolják a régi épületeket? Miért tüntetik el a fadíszeket? Miért falazzák be a tornácokat? Miért rombolják le a kemencéket, hisz ezek az igazi örökségünk!... „

Nagy hatással volt ránk, hogy egy külföldi ember ugyanolyan gondolkodással és értékrenddel bír, mint mi. Citerásként megkérdeztem a hölgyet, hogy van-e olyan dal, ami Csökmőhöz fűzi? Nagy meglepetésünkre dalra fakadt és több helyi népdalt is elénekelt nekünk.

Az itt töltött évek, Sztálin halálával értek véget és utána Vecsésre, majd Párizsba vezette őket az élet. Férje egy orvos lett, ő pedig régiségboltot nyitott Párizsban. Így sok év után tért(ek) vissza Csökmőre, hogy láthassák az „itthagyott múlt” változását.

img_20130627_072853.jpg

Maria Sandorfi Chatel és férje a Csökmői Tájháznál

                                                                                                                                 Cikk és fotó: Nagy András